Ok, tudom reggel későn keltem, mert ma nem dolgozom és a gyerkőc is engedett egy kis luxust, tehát 7!-ig aludtunk.
Kedd viszont itt nálunk kukanap, vagyis ilyenkor résen kell lenni, mert nem tudni, hogy éppen 6 kor vagy csak 10 kor ér ide a kukásautó. Persze ma nem a 10 órás brigád volt a soros, hanem a 7 óra 00 perckor eldübörgő kukásautó és 3 főből álló kis csapata.
Ágyból ki, ennyit a lustizásról, köntös felkap, papucsban kirohanok, azta milyen hideg volt, de nem is törődtem ezzel, elkezdtem a lépcsőn lerángatni a kukát, van jó pár lépcső, na szóval rángatom és rángatom, ahogy bírom -férj fejtágítón van, tehát esélytelen volt, hogy ő vigye ki- már az utolsó lépcső volt soron, talán sóhajtottam is egyet, hogy na lám milyen ügyes csaj vagyok megoldom ezt férfi segítség nélkül( itt jegyzem meg böhöm nagy kukánk van!!! ) és talán-talán a visszafelé tartó kukásautót sem késem le.
Na ennél a pontnál esett a kuka a teljes súlyával együtt a lábujjamra, hát ez, hogy fájt, de még itt nincs vége, 1 lábon ugrálva szentségelek, amikor látom, hogy mellém gördül a kukásautó, na azokat az arcokat kellett volna látni, majd megpukkadtak a nevetéstől, én pedig vöröslő fejjel intettem nekik és besántikáltam a házba.
Ez a reggel is jól indult….
A fotón lévő kuka még kismiska a miénkhez képest, csak, hogy el tudjátok képzelni
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: