T(K)öltekezés?

Ok, tudom reggel későn keltem,  mert ma nem dolgozom és a gyerkőc is engedett egy kis luxust, tehát 7!-ig aludtunk.

Kedd viszont itt nálunk kukanap, vagyis ilyenkor résen kell lenni, mert nem tudni, hogy éppen 6 kor vagy csak 10 kor ér ide a kukásautó. Persze ma nem a 10 órás brigád volt a soros,  hanem a 7 óra 00 perckor eldübörgő kukásautó és 3 főből álló kis csapata.

Ágyból ki, ennyit a lustizásról, köntös felkap, papucsban kirohanok, azta milyen hideg volt, de nem is törődtem ezzel, elkezdtem a lépcsőn lerángatni a kukát, van jó pár lépcső, na szóval rángatom és rángatom, ahogy bírom -férj fejtágítón van, tehát esélytelen volt,  hogy ő vigye ki- már az utolsó lépcső volt soron, talán sóhajtottam is egyet, hogy na lám milyen ügyes csaj vagyok megoldom ezt férfi segítség nélkül( itt jegyzem meg böhöm nagy kukánk van!!! ) és talán-talán a visszafelé tartó kukásautót sem késem le.

Na ennél a pontnál esett a kuka a teljes súlyával együtt a lábujjamra, hát ez, hogy fájt, de még itt nincs vége, 1 lábon ugrálva szentségelek, amikor látom, hogy mellém gördül a kukásautó, na azokat az arcokat kellett volna látni, majd megpukkadtak a nevetéstől, én pedig vöröslő fejjel intettem nekik és besántikáltam a házba.

Ez a reggel is jól indult….

A fotón lévő kuka még kismiska a miénkhez képest, csak, hogy el tudjátok képzelni

Kezdjük talán a probléma analizálásával.

1. Szeretek vásárolni

2. Szeretek spórolni

Na itt máris megállnék, mert a kettő nem zárja ki egymást, de nem jó barátok.

1. és 2. állításhoz is valami fura vonzalom köt.  A mai gazdasági helyzetben viszont az 1. pontot valahogy át kellene alakítani és átcsoportosítani  2.  pontba.  Kezd már kicsit matematikai egyenletre hasonlítani, 1 úgy viszonyul 2-hoz….. Biztos itt van a kutya elásva, mindig is gyenge voltam matekból, lehet ezért is nem tudom ezt a problémát megoldani.

Nézzünk egy alapszituációt, ami szinte napról napra előfordul, és  kb. az iga letétele utáni 1 órában jelentkezik,  úgy délután 5 óra körül, csak, hogy pontos képünk legyen a helyzetről.

Időpont: 5 du.

Helyszín: Bizonyos üzletlánc egyik tagja

Szereplők: Férj és én

Szituáció:

Tudom,hogy mit kellene vásárolnom a másnapi ebéd elkészítéséhez, hogyne tudnám hiszen jó előre megnéztem az akciós újságot, mert, mint említettem spórolni is szeretek. Ám amikor bemegyek máris kacsingatok az újságos állvány felé, ugyanis ahogy belépünk pont ez esik az ember szeme sugarában. Tehát leemelek a polcról egy gasztro magazint, persze nem a legdrágábbat, mert csak ismételhetem önmagamat spórolás van. Legtöbbször férj szól, hogy menjünk csak tovább, de van mikor ő is leragad az állvány előtt,  főleg, ha éppen valamilyen kütyüs újság jelenik meg, na ilyenkor kevesebb a : Menjünk drágám, nincs szükség egy újabb nőcis újságra, de amikor ő is elidőzik akkor eljött az én időm. Hopp és már be is cseleztem egy magazint a kosárba, ettől máris jobban érzem magam és jó esetben már csak 1-2 pultnál folytatódik az előbb leírt szituáció, azzal a felkiáltással, hogy majd 2 nap múlva tuti kell ez a pl. sajt az ebéd elkészítéséhez, de mivel ennyire előre nem tervezek, ezért valószínűleg nem is fog kelleni, ergo nincs is rá szükség, de mégis ott figyel a kosárban.

Itt is az első tanulság:

Innentől csak listával megyek vásárolni és minimum 2 napra előre tervezem meg a menüt!!!!

A lenti képet azért tettem be, mert az én kosaramnak is minimum így kellene kinéznie vásárlás után csak egészséges élelmiszer, semmi felesleg és persze egy kicsi kosárral kellene menni a nagy kocsi helyet, de ez már egy másik mese, a bevásárlókocsi kontra én.

Üdvözöllek kedves Olvasó a blogomon!

Fogalmam sincs, hogy rajtam kívül fogja-e más is olvasni a blogot, hát majd kiderül, hogy csak magamnak fogok-e írogatni (jegyzem meg ez sem lenne baj!), vagy ide-ide tévedő látogatói is lesznek a kis naplómnak.

Igen, mert ez egy napló is szeretne lenni egyben. Muszáj rájönnöm, hogy hol folyik ki a nehezen megkeresett pénz a zsebünkből. A cím alapján itt nem valami hatalmas összegre kell gondolni, sőt,  pont ezért kell kiderítenem hol a rés a pénztárcánkon, mert, hogy van az biztos. Így gondoltam, ha leírom a napjainkat talán rájövök a rés elhelyezkedésére és talán sikerül betömnöm tartalmas, töltekezős tömítőanyaggal.

Igyekszem részletesen szemléltetni, hogy honnan hova tartunk, fűszerezve a mindennapjaink derűs és borús részleteivel.

Akit esetleg untatni fogok attól előre is elnézést kérek, nyugodtan lépjen tovább biztos nem fogok megsértődni, ennek tükrében, hogy mint említettem nem szoktam megsértődni nyugodtan dobhatjátok  az építő jellegű kritikát, vagy bármilyen témában szívesen veszem a kommenteket.

ui.: Az első beköszönő bejegyzés megírása mindig ilyen nehéz?

Tehát blogra fel!